Neked készült
Egy őrült pillanat,
Talán ez motivált aznap.
Kezembe vettem a magányosan szekrényben megbúvó anyagot,
A szeretet mosolya játszott ajkamon.
Eddig nem tudtam, mit adhatnék neked,
De most, ahogy ezt a ruhadarabot nézem,
Egyszerre egy ötlet kezdett kibontakozni fejemben,
S önkéntelen a varrós doboz után nyúlt kezem.
A kezdeti nehézségek dacára,
Ügyességem hiánya ellenére,
Egy mackó feje bontakozott ki szép lassan kezeim között,
Majd ahogy telt az idő, a szomorú anyagból született az új szereplő.
Édesanyám mutatta,
Miként takarhatnám el a nem kívánt csúnya foltokat,
Majd javasolta, nevünket hímezzem pocakjára,
S én rögvest előkaptam a vörös cérnaszálat.
A szomorú anyagból, egy mosolygós mackó lett,
Hasán vörös szálakkal égett keresztnevünk kezdő betűi,
Hatalmas piros masni a nyakában,
De az orra sajnos kissé elcsúszva.
Nem akartam verset írni,
Annyit írtam már neked, mint eddig még soha senkinek,
Nem volt pénzem, így a legrégibb módszerrel ajándékoztalak meg,
A két kezem ügyetlenségével!