KÖNNYEM HARMAT
Letépett virág az élet
Meghalok egyszer tán érted.
Fülembe csengnek a dalok
Amit soha nem hallhatok.
Meghalnak bennem a hangok
És elnémulnak a lantok,
De az égnek mosolyától,
Napnak drága sugarától
Lelkemben elolvad a jég
És újból hallok úgy, mint rég.
Könnyem harmat lesz a réten,
Összegyűl, mint felhő égen.
Könnyem Földre hullva folyik,
Patakmederről álmodik.
Talán, mint óriás folyam
Egy csepp, óceánban olyan.
ZETA