Csak egytől félek ..., hogy elfelejtenek...
Már nem létezik palló, álom és óhaj között.
A fehér körülöttünk szürke lett,
Piros pillangónak reszketése a szívben...
Haláliasan beszökött.
Félek, hogy az Égben ...
Nem tudok megbirkózni követelményével,
Fenntartsam, nehogy összeomoljon.
Széttörünk vétkünkben súlya alatt,
Nem hallva a morajló tengernek hullámait...
Félek, csak hallom húsomat,
A sírban szétomlani.