Valóságnak tengerében
Írta: tenger Dátum: Október 07 2009 19:34:48
Gy
Az egész úgyis csak egy nagy-nagy mese,
Ezt megmondhatják, az utcahős-koldusok!
Teljes hír
Lágyan ringó hajnalok tavasza voltam,
Gyümölcsérlelő nyaraknak, édes vágya,
Ki a magánynak ma is élő áldozatait,
Az utcasarkok kövén, oly sokat látta!
Nekem nem kellenek nagy szólamok,
Okoskodó, mindent megoldó rigmusok,
Az egész úgyis csak egy nagy-nagy mese,
Ezt megmondhatják, az utcahős-koldusok!
Én naponta hallom a fájó éneküket
Hallom, ahogy a könnyek elérik a Dunát,
Még sincs semmi- semmiféle eredmény,
Hát kifosszák, az alig félórája kitett kukát!
Éhezőknek adtam, s adok ma is kenyeret,
Közben keresem a megszentelt arcvonást,
De nem találok mást, mint csak a szenvedést,
S a megtörtségnek végzetes élő alkonyát.
Lehetnék néma szemlélő- lehetnék,
De akkor gyűlölném, minden napomat,
Mert szótlanságommal támogatnám én is,
A naplopó-élősködő- dologtalan vakokat!
Szégyent nem hozok soha-soha nevemre én,
Épp ezért most megvallom Édesanyám szavát,
Fiam, igazán boldog csak az lehet itt e földön,
Ki az embertársában is, Igaz TESTVÉRRE talál!