Az elmúlás hangja leng a táj felett,
puha ködön át közelít a csend.
A fák hűvös sóhajától megborzong a völgy,
édes avarillat hinti szét az őszt.
A fellegek közt szelíd szél támad,
az erdő csonka lombja integet a nyárnak.
Egy fakó falevél magányosan lebeg,
a földet szerelmes csókkal érinti meg.
A természet meséjét tündérek éneklik
a következő madárdalos tavaszig.