Őszi vázlat
(Giccs)
rideg csókját
ránk lehelte a
lomha léptű ősz
szomorú arcok
ólmos szemében
emlék már a nyár
mély sötétség
remeg az utcák
ideges bánatán
napfény után
sóvár karokkal
nyújtóznak a fák
rőt avarban
csoszogó lábbal
kullog a szerelem
fáradt szeméből
fagyos víz szitál
- ködcsepp kezemen
bZs