Nem foglak feledni, ezt nem kérheted,
mert behunyom szemem s szemedbe nézhetek.
Mert kinyitom tenyerem s arcodat simítom, foghatom kezedet.
Hallom drága hangod minden éjjelen,
mikor elül a zaj s minden elpihen.
Mert kinyújtom karjaim ölelésre várva,
s érzem karjaidat nyakam köré zárva.
Nem foglak feledni, míg levegőt vehetek,
én utolsó sóhajommal is suttogom nevedet.
Nem feledhetlek, ott vagy minden Fában
s kevesen szeretik a fákat, jobban nálam.
Nem feledlek soha mert szerelememnek lángja,
nem olyan mint gyertya, inkább örök mécses, fáklya.
Ne kérj olyat mit meg nem teszek,
akkor sem ha te kéred, mert te vagy az kit míg élek szeretek!