Vajon túl önző lennék? Önzés csak,vagy álom?
Nem tudok örülni,pedig boldog,azt látom.
Szép ruhákat hord,jól is tanul,tudom,
mindenki szereti,múltja a hatalom....
Hiányzik? Nem tudom... Talán.
Nem tudom,hogy mi gyötör,a vágy,vagy a magány...
Nem tudom elviselni,hogy este más fekteti,
s fáj,hogy az a nő ad jóéjtpuszit neki...
És furcsa érzés,tudom,de irigylem is kicsit...
Ruháit,szépségét,kitűnő jegyeit...
Engem nem szerettek a tanárok,és mindig senki voltam,
S ma is csak itt üldögélek... Jó nekem a porban...
Már meg sem akar ismerni,elfordul,ha látom..
Egykor a lányom volt,ma már nem is barátom...
Valahogy jobban szerettem,mikor kopottas volt,s szegény...
De olyan már nem lesz... Nem kell nekem remény...
Gőgös,igazi kis úrilány lett mára,
gyűlöl,mert a testvérét én hoztam világra.
S én haragszom,mert gyűlöl,s mert gyűlöli a gyermekem
de úgy szeretem mégis,pedig megszakad a szívem...