Rendezgetem a virágokat,
Meggyújtom a gyertyákat,
És szívemre száll a csend.
Csak állok és emlékezem.
Kitárulnak a múltnak kapui,
Szeretnék hozzátok rohanni,
És belesimulni a karotokba,
Ahogy rég, kislány koromba’.
Én szót fogadnék, maradnék,
Behunyt szemmel csendben,
S hallgatnám a régi dallamot,
Melyet anyukám dúdolgatott.
Ott lenne mellettem az apám,
Féltő szeretete vigyázna reám,
És mondaná újra: kisleányom.
Nem hívott más így, e világon.
Nézem az apró lángok táncát,
Hallom a hangjuk suttogását,
Hogy nincsenek, az eszem tudja,
De a szívem soha el nem fogadja.