A múlt fátyla lebben
Írta: janus Dátum: September 08 2007 07:32:14
Borongós ?szi éjszakában,
Ülök csendben, félhomályban,
Teljes hír
Borongós ?szi éjszakában,
Ülök csendben, félhomályban,
Lámpa körül egy lepke röpül,
Keringve szál, majd plafonra ül.
Mozdulatlan némaságban,
Lelkemben egy kis szobában,
Emlékeim ébredeznek,
S szemem el?tt megjelennek.
Elfeledett kopott arcok,
Boldog percek, s nagy harcok,
Újra élnek, körbe járnak,
S mint méhecske az ibolyának,
Lelkem nékik úgy örül,
Ahogy képük szívemre ül,
Múlt porából a hangok,
Szólnak hozzám, mint harangok.
Feltámadó holt szemek,
Rám néz? bús tekintetek
Sugarában szívem kertje,
Kivirul egy futó percre,
Újra itt van Édesapám,
Felugrom és szólítanám,
De elröppen a drága arca,
Könnyem hullik, patakokba.