Foszlányok a veremb?l
Írta: sbpaul Dátum: September 08 2007 17:35:21



Várom, míg lényem megtalálja magát
Tudván, hogy míg reá talál, én itt


Teljes hír


I.

Várom, míg lényem megtalálja magát
Tudván, hogy míg reá talál, én itt
Sorvadok és bámulom magam, magam.

II.

Odaosonok.
Hátulról nekitámadván üdvözlöm,
S aztán mikoron megnyugodott, talán,
Segítséget kérek t?le.

III.

Oh, adj nékem jó sorsot!
Mert itt a veremben minden gyáva
Testem életét adó szerveimre támad,
Miért teszik ezt vélem? Oh, mond?

IV.

Vak sötétben rágja a homály a lelkemet.

V.

Itt ülök már réges-régen,
Testemr?l levágták ruhámat,
Cafatokban szedem magamról és
Áldott imákat ordítok Isten felibe.

VI.

Kínzás, mit ezek itt m?velnek
Szívják már véremet
Tépik húsomat kifele
S oly gondolat fog el:
Élek-e még, Úristen?!

VII.

Áldott órákon át még mindig itt ülök lenn a mélyben.


VIII.

Megrészegülvén ülök saját b?zömt?l
...
Villanások csapnak át az agyamon
...
Tudom-e, ki voltam?

IX.

Önmagam vagyok.
Nem változom. Csak körülöttem
Valók mások. Én nem változom.
Kilépek id?b?l és térb?l.
Kilépek saját tömlöcömb?l
És belépek egy világba
Hol csupán én vagyok, az én vagyok.

X.

E messzi-messzi tájakon állván
Mamlaszon és égbe kiáltván:
Anyám, segíts, mert ott vagyok,
Ahol mindenünnen fáj.

2006. vége