Meghalni tanítgat újra az ősz,
de hanyag rossz tanuló vagyok,
jeges szél űz, akár iskolacsősz
s tavaszt vágyva élni akarok.
Ellobbant rég égig érő lángom,
de újra lobogni vágy minden pernyém
a Holdat bámulom hűlő hamu ágyon
nehéz árnyékával betakar a Zemplén.
Mély szakadékká lett hegynyi álmom
vágyam megvénült fregattmadár,
szárnya törve dermed a sziklákon
szempilláig húzódott a tág láthatár.
Zuhanó sötét ég maga alá temet
a szerelem röppenő szentjánosbogár,
bámulom kicsit, nyugtatom szívemet
hisz tenyerembe fogni úgysem tudom már.