Holnap
Lecsukom szemem, és várom az álmot,
Azt a sok szépet rejtő varázsvilágot.
Közben átgondolom a mát, a holnapot,
Emlékek közé teszem a tegnapot.
A holnap nekem új reményt hoz,
Hitet, a teljesületlen vágyakhoz,
És bár tudom, hogy nem válnak valóra,
Nem jó belegondolni a valóba.
Csak hinni, hogy holnaptól jobb lesz?
S a mával, az emlékekkel mi lesz?
Másra vágyva vezet a vakremény…
Nem, ez az út nem az enyém.