A nevelőotthon
Írta: Pannonia Dátum: December 01 2009 13:44:05
Cs
Itt-ott már foszlik
évszázados köntösöd,
s hogy így láttalak,
szívemet uralja a bú,
Teljes hír
A nevelőotthon
Itt-ott már foszlik
évszázados köntösöd,
s hogy így láttalak,
szívemet uralja a bú,
és lettem igazán szomorú.
Ismerem minden zegzugod.
Miért is mondom ezt? Hiszen tudod!
Ősi, ódon falaid között
elbújtam, ha fájdalom gyötört,
s megnyugvásra leltem én
miközben gyönyörködtem
vakító szépséged küllemén.
Ma már, a málló vakolat alól
lányos szemérmed villan,
melyet oltalmazón takar el karom,
de a keserű látványtól bőgök,
mint a vágóhídra rég megérett,
haszontalan agg barom.
Zokogásomat hamar váltja sóhajod.
Hidd el, sajnállak, megértelek,
s lásd, az elmúlástól sem magamat,
hanem téged féltelek.
Dég, 2006. nyara