Élek, érzem izmaim épségét,
pislogok, látom életem egészét,
mind untalan pillanatban,
tovább félek gondolatban!
A Rém tépte szét testem,
e pillanatban, remegtem,
Rémséges órában összerogytam,
lélegzek, kezedért nyúltam!
Elvette, övé hát, a végzetem,
lejárt, neked adta életem,
félve őrizte meg, s kívánt,
lesben állt, kivárt!
Rám várt, a Rém, vérengzve
talált szívembe, vérezve,
szólt ezernyi fájdalom,
szememben, nincs ártalom!
Féltem tőle, elismerem,
a Rém ismer, jól ismerem,
vérengző, fenevad voltát,
de, várok rá, odaát!
Bízok benne, de félek elévül
ereje, a feledésbe merül,
de, hiszek, erősebb mindennél,
s tovább, ő már nem fél!