Nótázott az én apám is,
Mikor olyan kedve volt,
Nem vonta meg ő magától
Az italt, az alkoholt.
Ha még volt elég ereje,
A földet is paskolta,
Kicsit lassabb mozdulattal,
Mint a néptáncos szokta.
„Hej, de.., hej, de” kezdett bele
Nótájának elején,
De a végét már nem tudta
Kiénekelni, szegény.
Szerette a lovait, de
Ha ittas volt, megverte,
Gyeplőjüket szorította,
Míg az ostort lengette.
Rájuk csapott, nem is egyszer
Nem volt számukra mentség,
De ha kocsiderékba dőlt,
Lovai hazavitték.
Akkor nem szólt már a nóta,
A friss szalmán elterült,
Kocsiderék lett az ágya,
És álomba szenderült.
Hej, de, hej de jó lett volna
ha jónazul danolt volna,
nótázott volna egyvégbe,
akkor talán ma is élne.
Torma Zsuzsanna
2009. december 11.