V89 - Mi dolgunk a világon?
Mi dolgunk a világon?
Néha nem tudom, mi él, lakik szívemben.
Meg se kérdezem magam: a válasz titkon,
gondolattalan fut, árad ereimben.
Szinte látom: mérleg nyelve jobbra billen,
hogyha jót teszek, de balra, hogyha rosszat.
Nem találja soha az egyensúlyomat.
Megszülettem: bájos, icipici angyal.
Édesanya folyton ott van, hogyha baj van.
Mindig én a jót, az ő javát akartam?
Angyalként e földön én örömmel élek.
De vajon a választ tudjuk-e: az élet
Csúfolódik azzal, aki felnőtté lett?
Voltak álmaim, hatalmas tervek.
Fél-megalkuvások vállamon a terhek.
Szívem azt akarja tudni, mért is élek.
Úgy szeretnék álmaimnak megfelelni,
Osztogatva szét magamból kincset. Égni,
És önzetlenül sok emberen segíteni.
Nos? Mi légyen első ember-életünkben?
Kis család: a gyermekek s szülők örökre össze-
kapcsolódnak egy test, egy szív, egy lélekben.
Második mi volna sorba’ itt a földön?
Ország-otthonunk, hazánk, kicsiny magyar hon.
Benne rejlik életem miértje s célom.
Harmadikként: táguló világegyetem.
Ész nem érthet, ám hiszek tebenned, Istenem,
Hisz Te működteted lelkiismeretem.
Az se baj, ha fejtetőre áll a sorrend,
És a harmadik uralja majd e földet.
Szeretünk, hiszünk, remélünk: angyalokként élünk.