DÉMON
Írta: krisztina Dátum: June 02 2007 05:28:05
**********
"Különös hatalom, nem hagy nyugodni"
**********
Teljes hír
Démon
Mint szárnya szegett pillangó, zuhan lelkem nyugalma
démoni er? rázza bel?lem, érz?dik uralma
oda a jókedv, a tenni akarás
nem marad más, csak forró marás.
Figyelmeztet, ínt, untalan zaklat, megráz
érzem az ártó szándékot, ha árt, vagy gyaláz.
Különös hatalom, nem hagy nyugodni
nyugalomban, boldogságban maradni.
Aztán, ahogy jön, mint egy váratlan hurrikán
tovább áll, ?rt hagy, megtépázott lelket hagyva maga után.
B?nöm az, hogy nem tudok ártani
senkit, még akaratlan sem szeretek bántani.
Ilyenkor mégis megzuhanok, a tudattalanban kutatok.
Szólj! - Ne hagyj kérdéseket!
zaklatott, üres érzéseket.
Ne tépj! - mondd el, mi a baj életemben
ne üldözz állandó félelembe.
Aztán meg jön a válasz
szemem könnyes, de nem nyugszol, támadsz.
Küldesz a boldogság ellen ádáz szellemeket
kik irigylik a tiszta érzelmeket.
Meglehet, köszönettel tartozom neked
kicsit így, tán er?sebb leszek, veled.
Félek t?led, féltem a boldogságom
fogadd hát el, ?szinte barátságom.
Szólj halkan eztán, ha bántani vágynak
hogy id?ben, er?sen visszavágjak.
Adj er?t, és hideg gondolatot
finom szavakat, gyógyító szózatot.
Elviselnem így, egyszerübb a támadást
a küls?, ádáz, féltékeny marást.
Hát tudd, a boldogságom nem adom
s, ha támadnak, az ártót, csendben támadom.
Nagy Krisztina Pécs, 2006. 11. 13.