Két vers
Írta: iytop Dátum: December 23 2009 11:51:12
H

Lépteidtől a férgek legyenek elragadtatva,
S az akác dadogva habozzon,
A szégyen arcomból kiszökött,
Vágyódom a föld után,

Teljes hír

I.

Lépteidtől a férgek legyenek elragadtatva,
S az akác dadogva habozzon,
A szégyen arcomból kiszökött,
Vágyódom a föld után,
Hol nyűveket talpad összenyom.

Félénkség nélkül,
Testedet tizenkét fogatú hintó sétáltassa,
Öltözeted ...legyen mezítelen
Január folyjék egyenesen a Májusba,
Oltár előtt a lelkészek bolonduljanak,
S a királyok koronája legyen szalma,
De mikor előttem sík egyenesen elmész,
Szemeim fájjanak, fájjanak érted, Alma.


II.

Ne hidd azt én Istenem,
Hogy holnaptól, a rossztól kékített lelkemet
Az erdélyi angyalok egy kenyeren átszűrik...
Itt bennem két párhuzamos könnycsepp van,
Mely a végtelenben biztosan találkozik.

A végtelenben találkozik...
Testünk, lelkünk,
S velünk együtt szántják a a jó zsíros földeket,
De addig is szabadíts meg minket,
A félelemtől, a bűvös hetestől,
Mert az élőket lekaszályják.

Ha bármihez hozzáérek, egy sár
Mindenütt, a testem zárt
Örökhelyen, bár mélyen...
Melletted legyen, mint alattvalód... és lásd.