MÁRCIUSI BALLADA
vad tivornyák éjszakája
fényben fogant tél szülötte
dől az asztal dől a lába
egy se férfi dúl az udvar
a halálnak pojácája
félelemben víg reszketve
nő a haja mint a dudva
legyen kopasz mint a gomba
felesketve megalázva
az asztalfőn ma goromba
gyilok méreg füstös fegyver
ki ébred az éjszakára
hogy oson a bíbor hajnal
üggyel bajjal a szobára
kell egy asszonyt
ott marasszon
hogyha férje felszolgálja
parancs pattog téglafal közt
kerítve víg jajjal
harang kondul a toronyban
vörös fényben lenn nem mozdul
csend honol goromba
tisztelettel vegyes jajban
a kétarcú társaság
nappal is jó képet vág
örökifjú itt a sátán
doktor fausztus poharát tán
kiitta volna fenékig
színes kendőben két asszony
közt derékig ifjan látszik
mintha sámán jönne hasson
az idővel így eljátszik
míg a képekről ki távozik
eltörölve már megölve
eföldelve lázadozik
láncát tépve s a fejében
golyó kerget immár mérget
mit tettek a levesébe
a hadúr nem kapott belőle
félelemtől fosik hánytat
elveszjtő kétes méreg
mi lesz titkon ontja véred
és te táncolsz az asztalon
vad tivornyák északáján
dől az asztal dúl az udvar
miközben a határozat
amely titkos már meghozva
két hulla és két áldozat
ki kerül a ravatalra?
hiszen él még hisz még tombol
dől az asztal s akit rombol
bomlott aggyal már hiába
vizet kér az éjszakába
félelmét most ő kiálltja
vad tivornyák éjszakáján
józanság ösze-
esküvőkre kösse
a vad tivornyák titkát
kinek asszonya a rima
ki asztalon lejt a pojáca
hogy ne hallja és ne lássa
kínban fetreng benn a hadúr
tivornyázik kinn az udvar
ki fekszik a ravatalra?