Pénz Tüzes Kakasa
Apró szikra pattan
az ember markában
pénz gyanánt csattan,
– az izzó parázsnak
fellobbanó tűznyelvei szikráznak –
s gurul a pénz
„édes” mint a méz,
csalfa mint lány, s illan mint a báj,
perzselve ég.
beborít mindent a láng
nyomában a vágy
tüzesen nyíl őrjöngve gyilkol taszít nyomorba,
hajtja rabságba
a pénzéhes Világot
– hiába kiáltok! –
gördül égető varázsa
vörös-kakas izzó tűzvirága,
gyötrő heve hevül
kapzsiság nem renyhül
és sóvár emberek
zsebeiket tömik degeszre…
Hová lettek:
a tiszta forrású tanok hitek?
üszkös hamu lepte
kiégett gerendái az erkölcsnek
feketék!
borzadva ordítok
az ég felé
hangosan, és egyre hangosabban:
Emberek!
a Pénz Tüzes Kakasa hatalmas!
Ereje óriás! Fenyegető!
és egyre jobban erősödő!
Miért hagyjátok?
a tünékeny káprázatnak a tüzes pénz-kakasnak
– hisz oly megszállott! –
Lenyelni az egész világot?