Hallod?
Elmúlást kongatnak most a harangok
a makacs hitre,
melyben lelkem másik arca voltál,
s a holnap mentén
szárba szökő reményre
majd fekete földet kapar az idő.
Talán jobb ez így.
Letörlöm e harsány szerelmet a számról,
szemembe behunyom lelkedet,
hagyom, hogy mint befagyott dallam
megrekedjen bennem az érzés,
s ellejtse felette táncát az értelem
ujjai közt morzsolva szét emlékedet.
Egy másik életben lehet,majd rám találsz,
és lesz majd bennem is erő, hogy megvárjalak.
De most hallod?
Elmúlást kongatnak a harangok
a makacs hitre,
melyben lelkem másik arca voltál...