ILLÚZIÓ
ordít a szél mátrabérc orgonája
feszíti tépi ablakod behatol a szobádba
a majdnem sík elnyúlik megbúvik a falu
nyár lenne bár füstöl a kémény aludj
vagy lépj ki a ködbe vékony hólepel
sarjadt füvet tétova virágot leteper
mintha porolna régi-régi csontot
elemi nagy ecset elsepri amit rontott
felcserélt évszak didergő pünkösd
harangszót ver feléd vagy nyálas kis kolompot
misére hív vagy elbocsát dorombol
kisér az égi templom orgonája
sugarat éleszt nemsokára
ahol habot vert nemrég meglátod az üstöt