Visszatérő álmok
Gondolataim most hozzád szállnak
érted hull könnyem bár sosem láttad.
Éjszakákon vágyom rád: hiányzol
most néked szívem kitárom.
Vadul öleltél majd hozzám bújtál
visszatérő álmok éjek múltán.
Könnyeimet neked mind felfűzném
bilincsként kezemmel összekötném.
Bíztam benned te mégis elmentél
kérdéseimre sohasem feleltél,
Veled minden álmom csodaszép
de életem megmérgezed és tovalépsz.
Emléked fáj nekem hidd el nagyon
mit miért tettél én ma sem tudom.
Talán a sors volt mi közénk állt:
a szerelem elmúlt engem ez bánt.
Kedves! búcsúzom könnyem folyik
boldogságom elmúlt végleg távozik.
Bármilyen nehéz is kimondanom
örökre vége ezt el kell fogadnom.