Radnai István:
GUILLAUME
ahol a gránát döreje ágált
nem az az árok amire vágyott
édes sarokban koponya roppan
ringató éjben mosdatlan kéjjel
bélelt rozsdás tüske ágyon
lábbal vággyal néggyel széjjel
szívébe szúrva durva szilánkot
ölelte dúlva és vadulva
a dermedt front ha megfagyott
ágyú tüzétől merevülve
fedeztetve ellenséggel a fedezéket
hol közösülnek sírva a hallálal
agyába forró tűzzel beletépett
a céda élet kimérte a haladékot