HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁMBAN UNGVÁRON
Írta: gufi Dátum: January 26 2010 19:17:18
H
Ismét új nap virradt,
velem az égiek,
Nap kelő sugarával, útra is kelek.
Teljes hír
HÉTMÉRFÖLDES CSIZMÁMBAN
Ungváron
Ismét új nap virradt,
velem az égiek,
Nap kelő sugarával, útra is kelek.
Rögös útját járom
bús Kárpát-aljának,
ma hódolni szeretnék, Ungvár várának.
Eredete kétes,
de többen állítják,
honfoglaló magyarok ásták alapját.
Árpád a hatalmat
Álmostól itt kapta,
így az Árpád-házat, megalapíthatta.
Évszázadokon át
mint büszke végvár állt,
Kárpát-medencét védve eme szent hazát.
Na de jött a tatár
rombolt rendületlen,
feldúlt mindent, ezerkétszáznegyvenegyben.
Jöve a középkor
népek cserélődtek,
németek, flamandok, olasz telepesek.
Mára e várost is
főleg ukrán lakja,
bőszen hangoztatva…, övék Kárpát-alja.
Idő rágta az út
mely a várba vezet,
gödrös, ütött-kopott, mint az emlékezet.
Árok felett kőhíd
viszen a kapuhoz,
nem mehetek be, mondják: késő már ahhoz.
Ezért körbejárom
ameddíg csak lehet,
vár mellett a skanzen, vendége lehetek.
Rég nyíltak kapui,
újón felépítve,
negyven éve…, Ezerkilencszázhetvenben,
Falu közepén áll
egy míves fatemplom,
hagymakupoláival…, mint festett ikon.
módszeresen körben
Kárpát-alja szerte,
tájra jellemző…, múltkor építészete.
Lenyűgöző látvány
e vidék házai,
századok, népek…, remek alkotásai.
Egy viski magyar ház,
fehérre meszelve,
faragott oszlop tornác, szépen díszítve.
Harangláb, galambdúc,
vízimalom, ólak,
fából ácsolt akol…, lakás a juhoknak.
Minden, mi építmény
mutatja lényegét,
Kárpátok erdeje…, ellátta a népét.
Természetnek kincse
mindöjüknek adott,
népnek, nemzetnek, ő egyenlően osztott.
Sétám végére ért,
Nap is alábukott,
várhegynek kopott kövén haza indulok.
Őrzöm a sok szépet,
mindent, mit láthattam,
a szegénységet is…, mely kísérte utam.
Albert Ferenc