?sz
Írta: Bundi Dátum: September 19 2007 19:01:05
Kavargó szelek borzolják a fákat,
feljajjdúlnak csikorgó ágakkal,
H
Teljes hír
Elszaladt a nyár
itthagyva bíbor vérét szerteszét,
lelkét szúrós galagonya sebezte meg,
mint törött üvegszilánk ember kezét.
A zöld erd? most sárga folt
és halványabb tán az ég kékje,
semmi sem úgy van mi egykor volt
nem hallik tücsök ciripelése.
Kavargó szelek borzolják a fákat,
feljajjdúlnak csikorgó ágakkal,
lombjukat ledobva intenek a nyárnak,
ágyat vetnek a télnek az ?szi avarral.
Varjak rebbennek fekete felh?ben,
mint sötét kend?j? sirató asszonyok,
kórót kerget az ?szi szél a temet?ben
s a sírokon lassú es?, mint fájdalom könnye csorog.
Az ?sz már megint itt van
s könyörtelen?l tör utat magának,
a vad most nyomot hagy a ragacsos sárban
s hírét adja az üvölt? magánynak.