Szívem repdeső fehér galamb,
nem foglya virtualitásnak:
A bűn sikamlós mámorából
kiröppenti magát.
Elindulok lassan hazafelé
a behavazott erdő ölén,
Köröttem mesés rengeteg és
szakadó hóesés.
Ereszkedik szépen kristály-csend
hallgatagon is körül cseng,
Fülembe zengi szeráf-dalát -
gyermekkor káprázatát.
Édenország lapjairól mesél
csilingelő-csalfa szél,
Arcomra piros szívecskéit
marja zúzmarás tél.
Csak állok s ázok leplezetlen
gyermekkor-rejtő rengetegben,
Szűtfehér-belepetten várom
- valódibb világom.
bZs