Radnai István:
HUSZONEGY - A REMÉNYTELENSÉG ATOMSZÁZADA
elállítódott kromoszómáink ködében lettünk
ikszipszilonból ikszikszipszilon a testünk
sürgősen felkiáltott ha kés legyen kés
és éretlenül ahogy elért a kamaszkori késés
belevágtunk saját képzelt nemünkbe
kromoszómát keverve italba s levesünkbe
és viszkiszódát vágyal és pálcával keverve
felhagyunk olykor minden józan ésszel
megbarátkozunk egymással az édsszel
minden álmunk képzeletünk vész el
miért hogy nappal ér a fagy s az álom
princcsen börtönben kórházi ágyon
kóválygunk nemünkben mit hajléktalan
hasztalan remélünk hasztalan hasztalan