Titkokat őriz a kies Tér
vak sikátorokba nem jut fény.
Szürkévé fakult éhes csavargók
innák szomjasan a tiszta,igaz szót.
Keresed a múltból ismerős arcokat
de rájössz,már semmi sem ugyanaz.
Már nem tudod,Uradnak kit is higgy,
hogy megváltotta-e Krisztus a bűneid.
Vétlenek is bűnhődnek régi vétkekért
kiáltanád,hogy már elég!,
de hangod a semmibe vész.
Pokol bugyraiból mennybe emel,
majd földre ejt a végtelen.
Az Idő ölén nyugodni nincs időd,
száguld veled a vad vonat
még nem tudod,melyik megálló az,
mely rejti sorsodat
ha megálljt parancsol a Lét,
hogy megéld és mgértsd
az ősi titkokat.