Pillanat alatt történt minden,
s megállt az idő kereke,ledermedtem.
Egy angyali szempár, szórt rám átkot,
s égető fénye elvakított, nélküle nem látok.
Mit érzek? Nem lehet leírni,
szúró tövisként, arcát retinámba égeti.
Bár tiszta szemmel nem láthatok!
Igen a szerelem, Ő áll ott.
Mámor kígyója fonja át létem,
s bilincsbe szorítja lelkem.
Hangja minden szavát iszom,
kiszáradt torkom tüzét, nem olthatom.
A vágy könnycseppjei, gördülnek arcomon,
szomjazó ajkam szívja fel bánatom.
Sós íze, savként árad szét testemben,
s vérem által, rágja át szívem.
De még is, oly édes- e átok!
Hiszen a szememben, most is látom.
A szerelmet nem veheti el, pillanatnyi átok.