Utazás
A fűvel benőtt sínek, kövek,
Minden várakozó emberek,
A hangosbemondó beszél, kiabál,
A peronon már sok ember áll.
Halk zakatolás hallatszik.
Egyre hangosabb… egy vonat érkezik.
Nyílnak az ajtók, jönnek az emberek,
Van, ki felszáll, van, ki elsiet.
Már sehol üres kabin, csak egy, mibe beférek,
Az ablak mellé ülök, és kifelé nézek.
Elindul a vonat: hangos zakatolás.
Milyen messze van az újabb állomás?
Változik a táj a városból kiérve,
Erdők, puszták egymást ölelve.
Fut a vonat, már csak elmosódott foltok,
Mint gondolatok, miket magamba folytok.
×××
Sokasodnak a házak, közeleg az állomás,
Belsőmben egy hang kiáltja: Leszállás!
Felkapom a csomagom, s az ajtóhoz lépek,
Mire a vonat megáll, pont odaérek.
A peronon már várnak néhányan,
Örülök, nem bírom már tovább a magányban.
Felcsillan a szemük, ahogy meglátnak.
Jó újra itthon: ismerős arcok, házak.
Véget ért az utazás, végre hazaértem.
Várjanak, szeressenek… csak erre van szükségem.