Vizesésként zúdúl megannyi fájdalom,
Túlcsordult medréből felszabadíthatom
az érzést,ami eddig szívemben lakozott.
Ne várd,hogy könnyet ejtsek,nem teszem!
Elfeledlek,mert a szívem így rendelkezett.
Álomvilágban éltem,felébredtem végre én,
Átgondoltam,nélküled is lesz igazi ébredés.
Hiába mondtad,hogy én vagyok a végzeted,
Sorsodat te irányítsd,ne más tegye helyetted!