Félvállról veszem a világot,
szemébe nézve
nincs bennem
félelem,
ő sem vesz komolyan
mikor játszva tépi szét
életem.
Üvegszemű világ néz rám,
s a világtalan
mégis én vagyok,
eldobva, mint gyűrt papírlapon
a félkész mondatok…
Félvállról veszem a világot,
- súlya nagy teher -,
de hiszem, hogy jóember az,
ki mostanság
cipelni mer.
Félvállról veszem a világot,
mert ha a fél egész lenne,
ez a világ
- a mostoha -
maga alá
temetne.