Kedves Echo
Írta: Antoinette Dátum: February 15 2010 19:25:20
H
Te, aki itt vagy bennem, szívem cseppkőbarlangjába zárva,
tekints le rám álmodból, azt mondom kelj fel a szunnyadásból!
Teljes hír
Te, aki itt vagy bennem, szívem cseppkőbarlangjába zárva,
tekints le rám álmodból, azt mondom kelj fel a szunnyadásból!
Ha lehagytál, hát térj vissza Echó!Látsz engem magad előtt,
súgj valami megnyugtatót, szállj ki a sziklahasadásból!
,,Itt vagyok benned, szíved kupolájában rég eltakarva,
mint alvó éjbogár sötétség leple alatt felkelek majd
ha látom, hogy végképp elhatalmasodik az ősz éjszaka,
s te menekülésképtelenül látod, ahogy zúdít sok bajt..."
Óh! Piros, harmatos rózsák hangja zeng belőled, visszhangom!
A csalogányok hadának nem kápráztatóbb az éneke.
Üdvözöl a Nap, s hajalpírral borítja ragyogó arcod!
,, Ugyan már, ne bolondozz, kinek akarsz bókolni most vele?"
Vándoroknak szeretője, hegyi pásztorok ébresztője,
barlangokban csepegő magányos vízcsepp aggódó anyja,
elveszett birka védelmezője, ki gyámolítod őt.
Te vagy, ki az ábrándozó leányt segély nélkül nem hagyja...
,, Hm, hm...ha-ha...az állmodozó gyönge leánykát megsegítem..."
Mondd el nekem, miért oly magasak az ezüstös szép hegyek?
Miért olyan csodálatos a vizek tükrén játszó fény?
És miért kétszínűek, igazságtalanok az emberek?
Miért vannak köztünk égbeemelt hősök- aljas bálványok?
S mások rongyosak, búsulnak, nem ehetnek eleget?
Mi segítheti meg az embereket? Mi menthet meg minket?
,, Óh! Te csacsi! Nem óvhat meg más, csak az igazi szeretet! "