Hol nem állnak falak
Utadba
S úgy nevetsz, mint régen,
Mint ma,
Ahogy nem látom.
Mintha ismernél,
S kicsit sem gyűlölsz,
Csak álmom
Taposod csillogó
Szemeddel szúrva
Retinám.
Éjek húrja
Rezzenve taszít
Napfénytől hasított,
Heges
Üveg-cseppeket.
Heves
Keringésem
Mint kereslek
S csigalépcsőkön újra
Fújja szél,
Fúrja való a léptünk.
Arra jártam, csak arra
Hánytam
Kardélre mindent.
Merre?
Te merre?
Én arra,
Lám te is.
Más volt, mégis ugyanaz.
Hogy álltunk,
Nevettünk,
Gyapjú-felhő
S kusza való
Felettünk.
Selyemként lépsz
Rajtam édes pille
S mint szike
Vágsz
Belém mit akarsz,
Mit vágysz.
Emléket vagy szerelmet,
Csak ne haragot,
Mert ha minden más elhagy,
Ő marad ott
Rajtam.
Tőled, rólad.
Hóként olvad e táj,
S úgy foszlik
Rólad a csöppnyi báj,
Majd ha riadok.
Még nem.
Még szép vagy.
Tán mégsem.
Még szeretlek.
Már azt sem!
Tudom.
De maradjon így,
Míg szemem
Éberségbe hunyom.