Jártam én újgazdagéknál,
Házavató partin nemrég,
Luxuskocsin érkezett sok
Affektáló kényes vendég.
Selyem hajtókás gallérú
Urak vígan szivarozva,
Pezsgő mellett üzleteltek
Halászva a zavarosba.
Úgy éreztem ott magamat,
Mint légy, ki a tejbe esett;
Feszélyezve álldogáltam,
Iddogálva nem keveset.
Egy elegáns úriasszony
Engem feltűnően nézett,
Míg nagy kegyben részesítve,
Mosolyogva hozzám lépett:
- Úgy hallottam, hogy ön költő,
Ki a szívéből énekel;
Én pedig a költészetért
Mint a máglyán, úgy égek el.
Megértően bólogattam:
- Sokan élnek csak a mának,
Szép dolog drága asszonyom,
Hogyha hódol a Múzsának!
Belém karolt, s kivezetett
A márványos, nagy teraszra,
S néhány idézetet mondott
Az érkező szép tavaszra.
Majd a szíve bánatára
Ejtett néhány metaforát,
Kiöntve a lelke terhét,
Mint súlyos görög amforát.
Ígéretért esedezett,
Hogy nem fogom kinevetni,
De ő nagyon hálás lenne
Hogyha meg tudnám szeretni.
Hüledezve hallgattam én,
Gyorsan újabb pezsgőt kértem,
S engedtem egy forró csóknak,
Hogy miért, máig sem értem.
A bizalmas búcsúzónál
Azt ígértette meg velem,
Majd írok egy verset neki,
Legyen a címe: Szerelem.
Ót a fényes parti után
Egy csillogó Rolls Royce várta,
Én meg szinte lopva ültem
Fel a kopott pléhszamárra.
Otthon forró fürdőkádban
Pátyolgattam ernyedt testem,
És a dúló macskajajtól
Nagyon hamar ágyba estem.
Másnap aztán józan fejjel
Megvédve a becsületet,
Papírt, tollat vettem elő,
És ez a kis vers született:
Szerelem
Szerelem a kerékpárom,
Tönkretettem a múlt nyáron.
Ha egy kicsit félreteszek,
Jövőre tán újat veszek.