Ismét az égen elvonuló felhő tömeget bámulom.
Ismét egyedül, s ismét önmagam vagyok.
Az egyedüllét nem zavar, s ezek a felhők sem esőt hoznak
Egy lepke leszáll, majd tovább röppen halkan
Az idő elgondolkodtat, mintha nem is léteznék
Egy felhő eltakarja a napot, sötétebb az ég.
A hangulatom dallama, mit most hallgatok,
S gondolkodom, tehát vagyok.