Még csendben suttog a mosolya
csak titkon simítja arcom,
mégis fénylik a korona
a téli füstszürke karcon.
Hajnali dermedt gondolat
langy szellőben bont szárnyat,
nem remeg téli gondokat
mert virágdíszben látom a fákat.
Szeretném a tavaszt hallani!
Mikor méhhad násztáncát járja
s akar szerelmet vallani,
ha párja cseresznye virága.
Násznagyuk Napnak delelő csókja,
nászindulót rigófütty zenél,
násznépük pünkösdi rózsa,
esketőjük langyos tavaszi szél...
A tél álmosan ásít egy utolsót
jégszeme megolvadt, elfáradt
s lezárja a jeges koporsót,
hóvirágdísz lesz őrzője sírjának.