KOTORÁSZÓ
Írta: Mityka Dátum: March 01 2010 10:13:30
H
Ha észre vettem kését észrevétlen
a tyúkudvar megterelt szögletében,
és láttam, hogy a kotorászó talpak
nagy ijedtükben óvó port kavarnak,
Teljes hír
Ha észre vettem kését észrevétlen
a tyúkudvar megterelt szögletében,
és láttam, hogy a kotorászó talpak
nagy ijedtükben óvó port kavarnak,
beosonkodtam, oktalanul nézni,
hogy jó anyám az ebédem intézi,
s az összes játék rögtön elfelejtett
a fejsze éllel szabdalt tuskó mellett,
azt támasztotta anyám hátra lépve,
az íves nyakat pőre bőrre tépte,
s egy szisszenés az éllel, meg a csöndje,
s a faforgácsok pirosult göröngye,
mi elnémított, moccanni se mertem,
bár szótalanul kerepelt a nyelvem,
a kettős érzés emelte a tétet,
de védekező eszem visszalépett,
és odaláttam a tyúk kezdetére,
hogy anyám fénnyel nézte záp-e, ép-e,
s a kotlóst is a szemével nevelte,
így meleg lett a fészek, meg a lelke,
és jött a csibék puha-sárga tolla,
úgy óvta, mintha túlélésünk volna,
s jaj Istenemre, ahogy nagyra nőttek,
az én jövőmre álmodta át őket,
a legszebb asztal hívott akkor engem,
és ettem, ettem, ettem, ettem, ettem.