Feleszméltem 40 év múltán,
s néztem a világba iszonyú bután.
Hát itt éltem eddig is?
Akár az elixír
úgy folyt le minden szusz
bele a tüdőmbe,
mint egy újszülött
kapkodtam üvöltve.
Hát feleszméltem.
De hol voltam idáig?
Minden pillantásom
befelé világít,
s csodálom a létezés
ezernyi formáját
múlandó képregény
pókhálós orcáját.
Csak bele ne zuhanjak
újra a mélységbe!
Hadd maradjak éber
a feleszmélésben!