?sz csókjától
Írta: janus Dátum: September 25 2007 04:46:44
alkony terül, mint sötét szemfedél,
ég alján hosszan vörösl? vérszegély.
H
Teljes hír
?sz csókjától piruló levelek
tengerében járok,
fölöttem fellegek,
mellettem árok,
léptem alatt felnyög?
elkorhadt ágak
halk reccsenéssel súgják,
vége a nyárnak.
Sárgabarna gaz között kószál a szél,
meg-megállva,
mint ki keresgél,
úgy simít a sárgászöld füvön,
majd dühös iramban elköszön.
Kopár néma most a táj,
csak egy varjú ki egy rögre száll,
fekete tollát cs?rével fúrja,
s károgó szavát egyre csak fújja.
Útjába a Nap lassan belefárad,
árnyékok támasztják az út széli fákat,
alkony terül, mint sötét szemfedél,
ég alján hosszan vörösl? vérszegély.
Milliárdszem? éj figyeli léptem,
ahogy a deres mez?b?l éppen kiértem,
s kezemet mélyen eldugva zsebembe,
didereg?n búcsúzom a Holdtól sietve.