A zene dicsérete
Írta: PiaNista Dátum: May 08 2007 15:03:39
**********
"Nagyrabecsült elmék, híres-nevesek"
**********
Teljes hír
center>A zene dicsérete
Maróti László
Hányszor háborogtam magamban csendben, ha
Nagyrabecsült elmék, híres-nevesek
Nyilatkoztak arról, hogy a zene mily' szép,
Felsoroltak jelzõt: lágyat, s heveset.
Izzadva kutattak, hogy mondjanak mást, mit
Soha senki más még nem pendített meg,
Legalábbis jót, bár tényleg nem tudhatták,
Mi az, mi találó, hisz van rengeteg.
És akkor jött csõstül mindenféle mûszó,
Amit a zenészek tudnak, értenek,
Egyszerû halandó viszont honnan tudná,
Mit tesz, ha egy trilla lágyan fellebeg?
Harmónia reszket, s glissandója tombol,
Égi harsonából áldott dallam száll,
Allegró és dolce tercben disszonálva
Códákat remegve fermátába áll.
Átmegyünk D-Dúrba, mert az ám a fennkölt,
F-moll a nyomába, bizony, sose jön!
Futamokba öltött kromatikus skála
Sejteti, hogy baj jõ: esõ, s vízözön.
Dal Segnora, gyorsan! Mire várnak, kérem?
Hol az elõjegyzés? Ki találja meg?
Mi lesz, ha G-Dúrban reccsen meg a dallam?
Mi lesz, ha kürtödtõl a szád megremeg?
Folytatnám, de mért is viccelném ki õket,
Akik munkájukra jól készültek fel,
De zenében másként csattan el egy gikszer,
Nem véletlen, hogy ezt mind tanulni kell.
Beszéljen zenérõl aki nem zenével
Keresi kenyerét, de gondolja meg,
A zene is szakma. Talán kissé baj, ha
Butákat mond, vagy pedig tanulja meg...
Göteborg. 2007.