Örömteli hírt hallottam
a hírekben tegnap este,
Megérkezett végre „haza”
az első pár molnárfecske.
Sokat kellett ám repülniük,
el is fáradhattak oly nagyon,
kitartásuk bámulatos, én
csodálom is érte őket untalan.
Ám szívem kicsit szomorú is,
mert még azt is bemondták,
Hogy minden évben kevesebb
mi visszajut kis fecskepár.
Már a „másik hazájukban:
Afrikában, vagy Ázsia déli táján
Hogy mi okból? Azt ki tudja,
de kezd fogyni a kis madár.
Mondták, lehet tíz évük csak,
s ha gondjukra megoldást
senki fia nem talál. Akkor őket
viszont , lehet nem láthatjuk már.
IIy sorsra juthat , családtársa,
biz a füsti fecskefaj is, Ó, de rég
is láttam őket!- már több éve,hogy
már nem is jártak , fészkeltek itt!
Azért én bízom fennmaradásukban,
mert szeretem őket nagyon-nagyon.
S a molnárfecskék mellett, minden
tavasszal a füstifecskéket is „hazavárom”