Belém temetnélek
Az éj csendjét hallgatom, benne lépted,
szívverésedet figyelem, kutatlak téged.
Sötét éjszakában oltalmad keresem,
csókolnám szádat forrón édesen. -
Szomjamat oltanám ajkad levével,
tüzed lobbantanám ajkam hevével, -
csókjaim csokrát hímezném lelkedre,
tépném a tested, kedvedet keresve.
Izzó vörösre festeném éjedet…,
hű kis kutyaként csaholnék csak neked.
Élesedik karma most az éjszakának, -
vad árnyaként lehegek egyre utánad..
Hozzád osonva szelíden hallgatlak, -
hófehér karommal gyermekké mosdatlak.
Selymes bőrömmel jól betakargatlak, -
bársony-paplanomban szépen elringatlak.
Királyfiként koronával felkennélek téged,
lemosnám arcodról sárral bekent fényed.
Aranyszarkofágba csendben helyeznélek, -
lélek-szobám mélyén belém temetnélek.
bZs