Mondd,mire gondolsz ha messze jársz,
Amikor elválaszt sok mérföld,az óceán,
Partján ó mondd,jártál e már?
Zúgta e üzenetét,tajtékzó vad hullám.
A végtelen,a távoli vad messzeség,
Nem feledteti-e,szülőfölded szeretetét,
Ismersz virágot,bokrot,réteket,
De ott,csak mint délibáb lengedez.
Keresed magad ezért futsz szüntelen,
Életed,fájdalmad,el úgysem rejtheted,
Magaddal viszed,bárhol van otthonod,
Csak épp..nincs kinek elmondanod.
Mondhatnád,de úgysem értik meg,
Mondd,megérte..megérte ez?
Tudom,egy szép napon vissza érkezel,
Majd büszkeséged lezárja nyelvedet,
Akkor mondd el,mondd el a valót,
Az elsuhanó múltat,s mi benne volt,
Ne szégyeld könnyed,szivedből fakad,
Megfogom a kezed,s halgatlak szótalan.