/ Erdélyi emlékeimből/
Dugába dőltek a hideg böjti szelek,
Csillagos éj csendjében a Hold se kerek.
Halvány fénnyel pislákol a hajnal,
A Nap, lassan minden árnyat fel fal.
Isten házába érkeznek az emberek,
Imára érnek össze a dolgos kezek.
S, mi jó falat a kosárban áldást kapott,
Immár a férfinép, locsolkodni indulhatott.
Játszint nyílik kiskertekben, minden kapu nyitva,
Szép leányok várják idén is, locsolóit vissza.
Mennek sorba, kopogtatnak tisztelettel,
Mosoly ül arcukon, csillogó szemekkel.
Versel a legény, s a leány várja,
Hogy ne hervadozzon, a rózsavizet állja.
Jutott belőle bőven, megöntözte szépen,
Két hímes tojás lapul ezért a zsebében.
Délidőben elázott a fehérnép java,
Kacskaringós úton poroszkál a legény haza,
Esőcseppek gyűlnek kalapjának karimáján,
Elszaladt a Húsvét hétfő, az ünnepek paripáján.