Úgy voltam az élettel, mint te.
Néztem vele szembe
harcoltam ellene,
mert nem tudtam mit akar,
és gondolataim száz sebből vérezve
hulltak a kövekre
a víz felé lesve
öngyilkos szándékkal.
Ahogy ott ültem éreztem
hív, vár a túlsó part.
De nem mehettem messze
hiába tűnődtem elveszve
egyedül maradva
örjöngő magammal,
mert úgy voltam vele, mint te:
álmodtam,hogy önként visz...
s hullámsírba temetve
meséli titkomat majd
a Dunapart.