Istenem! Hatalmas a te kegyelmed.
Tudod: bűn nélkül nem él teremtményed.
Percenként intesz, térjek igaz útra,
türelemmel vársz, hallgassak a szóra.
Számtalanszor nézed vétkeim szótlan,
mert ismered lelkem, hol nem csak bűn van.
Templomod belülről alig ismerem,
imád nyelvemre csak ritkán veszem.
Csapásokat mérsz rám, próbára teszel,
gondomon, bajomon néha enyhitel.
Könyörgésem hallod: hívsz, még nem késő,
utolsókból leszek előtted első.
Istenem! A te irgalmad hatalmas.
Nem kérek sokat, csak egyszer meghallgass!
Nem tagadtalak meg. Te vagy rá a tanu.
Bocsáss meg, ha már por leszek és hamu!