A kozmosz szava
Porcukorfehér Tejút világlik a kozmosz
ámulatba ejtő díszletei pompájában,
végeláthatatlan jégszemcséit átjárja számtalan,
ábrándos, könnymarta szem írisze –
kik mindent latba véve,
szakadozó lélegzetvételükkel, erős
meggyőződést ültetnek a világegyetembe.
Galaktikus villanások monoton robaja teleportál
szomjazó bolygónkra, hogy itt folytassa
elkezdett elektromos kisüléseit.
Visszaverődő gondolatgombolyag örvénylik a
tér - idő küszöbén, magába zárva a változás
sziszegő szelét.
Vágyálmok cikáznak a légben, tervek,
kibontatlan ötletek,
megvalósulatlanság lidérces mivoltával
hadakozó óhajok.
Higgadtsággal, önfegyelemmel és kitartással az
univerzum rejtett tartalékait a magunk javára
fordíthatjuk..
A választás joga előttünk áll..
Ne hagyjuk kicsúszni kérges tenyerünkből!...
2010. február 10.